A Made for Germany kezdeményezői. Forrás: Bundesministerium für Wirtschaft und Energie Facebook oldala ( Bundesregierung/Jasco Denzel)

Németország egy eddig nem látott gazdaságélénkítő programtól várja a fellendülést, mely a gazdasági szereplőktől érkezett: ennek a neve „Made for Germany”, mely a Made in kifejezés találó átalakítása, és amelyet Friedrich Merz kancellár történelmi jelentőségűnek nevezett. A koncepció mögött 61 német nagyvállalat áll, és a cél egy közel 631 milliárd eurós befektetési hullám elindítása. Míg a kormányzat tapsol és a gazdasági think tankek többsége is támogatón nyilatkozott, addig sok iparági szereplő és elemző szerint ez inkább egy jól időzített PR-akció, amely a régi gazdasági elit pozícióit erősítheti. A kérdés tehát: valódi fordulatról van szó, vagy csak egy látványos kommunikációs konstrukcióról? A választ a következő évek gazdasági teljesítménye adhatja meg.

A "Made for Germany", azaz M4G elnevezésű kezdeményezés célja, hogy fellendítse a német gazdaságot és megerősítse az ország, mint befektetési helyszín vonzerejét. A kezdeményezés keretében 61 nagyvállalat összesen 631 milliárd euró értékű beruházást ígért 2025 és 2028 között. A koncepciót a széles nyilvánosság előtt a kancellári hivatalban mutatták be, és sokan egyfajta gazdasági fordulópont reményeként tekintenek rá. Mások azonban éles PR-akciónak látják, amely inkább látványos gesztus, mint valódi gazdasági terv.

A kezdeményezést Alexander Geiser, a német-kanadai PR-szakember álmodta meg, aki két évtizede dolgozik a szakmában, és olyan óriásvállalatok válságkommunikációját vezette, mint a Volkswagen, a SAP vagy a Deutsche Bank. Geiser az egyik legtapasztaltabb és legjobban beágyazott kommunikációs tanácsadónak számít Németországban – igazi öreg róka, aki mesterien mozog a gazdasági és politikai elit határmezsgyéin. Hozzá csatlakozott Christian Sewing, a Deutsche Bank vezérigazgatója, valamint Roland Busch (Siemens) és Mathias Döpfner (Axel Springer). A kezdeményezés egy klasszikus „lánctelefon” mechanizmussal terjedt: a négy főszereplő aktivizálta kapcsolati hálózatát, és rövid idő alatt több tucat nagyvállalat csatlakozott. A kezdeményezéshez olyan nevek tartoztak, mint a Volkswagen, a Bayer vagy az SAP.

A politikai fogadtatása elég vegyesre sikerült, de azért főleg pozitív volt. A CDU/CSU kormánypárt, élén természetesen Friedrich Merz kancellárral történelmi jelentőségűnek nevezte a kezdeményezést, és hangsúlyozta, hogy ez az összefogás azt bizonyítja: Németországban érdemes befektetni. A kormányszóvivő, Stefan Kornelius szerint ez nem PR-fogás, hanem közös vállalás a gazdaság jövőjéért. Az SPD azért ennél már kicsit visszafogottabb volt, de ők is támogatják a kezdeményezést, főleg Lars Klingbeil pártfőnök. A második sorokból azért halk kritikákat is hallani, hangsúlyozzák, hogy várjuk meg, mi lesz ebből. Ugyanakkor számos, és releváns német gazdaságpolitikai think tank, köztük a kieli Ifo Intézet és a DIW is kedvezően értékelték a kezdeményezést.

Azonban a háttér és a megvalósítás módja sokaknál kiverte a biztosítékot. Több gazdasági szereplő és politikus is rámutatott, hogy a nagy csinnadrattával beharangozott 630 milliárd euróból mintegy 500 milliárd euró eleve már korábban is tervezett beruházás volt a 61 csatlakozó körében, tehát a valóságban az új vállalás csak töredéke az elhangzottaknak. A kritikusok szerint Geiser ügyes PR-mester, aki mesterfokon ért a kommunikációs akciók szervezéséhez – és ez az akció is ezt bizonyítja.

A háttérben, név nélkül még a csatlakozók közül is sokan szkeptikusak. Többen elmondták a sajtónak, hogy vagy Christian Sewing (Deutsche Bank vezér) és/vagy Matthias Döpfner (a Bild-et és a die Welt-et is magában foglaló Axel Springer első ember) nyomására csatlakoztak. Egyesek szerint pedig a motivációjuk inkább a "ne maradjunk ki" logikája volt: ha más iparági szereplő megy, akkor nekik is kell. Megint mások úgy fogalmaztak, hogy a kancellárián történt prezentáció inkább egy elitbemutató volt, mintsem a német gazdaság valódi reprezentációja. Fájóan hiányoztak ugyanis a középvállalatok, családi cégek, akik a német gazdaság igazi motorját adják. Emellett a M4G egyelőre sokminden, csak nem átlátható: nem lehet tudni, hogy pontosan ki, mikor, mennyit és milyen területre fektetne be, és annak milyen hatása lenne a gazdaságra.

A DAX vállalatok és a KKV cégek aránya (jobb), valamint a beharangozott és az abból valóban új beruházások aránya (bal) - saját ábra

Az ellenzéki pártok is kritikusan fogadták a kezdeményezést. Az FDP szerint ez inkább kommunikációs látványosság, kevés valódi tartalommal. A baloldali Linke már élesebben fogalmazott: szerintük ez nem a munkavállalók, hanem a befolyásos gazdasági elitet gazdagítja csak.

A kezdeményezés társadalmi szemszögből is kapott kritikákat. Az elhíresült csoportképen a kancellári hivatalban szinte csak a középkorú, illetve idősebb fehér férfiak láthatók, nők, fiatalok, kisebbségek egyáltalán nem jelennek meg. Ez a látvány a kritikusok szerint demoralizáló, és azt mutatja, hogy a német hatalmi elit a sokszínűség helyett a 20. századi struktúrákhoz nyúl vissza. Márpedig gazdasági fellendülés nem csak tőkével, hanem új nézőpontokkal, innovációval és társadalmi nyitottsággal érhető el.

A "Made for Germany" valóban figyelemfelkeltő és nagyszabású kezdeményezés. Elképzelhető, hogy pozitív hatással lesz a német gazdaságra, javítja az ország befektetési vonzerejét, és segíti a konjunktúrát. Erre nem csak a németeknek, hanem egész Európának égető szüksége lenne, hazánkat is beleértve, akik úgy függenek a kontinens legnagyobb gazdaságától, mint az újszülött csecsemő az édesanyjától.

Egyelőre azonban sajnos több a kérdőjel, mint a biztos válasz: valóban megvalósulnak-e az ígéretek, történnek-e új beruházások, és ezek milyen gazdasági ágazatokat érintenek, milyen hatásaik lesznek. Vagy esetleg valóban csak arról van szó, hogy egy szűk elit aktivizálta kapcsolati hálóit, hogy a válság idején is erősítse pozícióit a politikában és a gazdaságban? Az azonban a német politikai vezetés számára is világos: ha most nem sikerül fellendíteni a német gazdaságot és megerősíteni a középosztályt, akkor a jelenlegi lesz hosszú ideig az utolsó polgári kormány Németországban.