Négy hét tárgyalás, 146 oldalon pontosan 2800 mondat, hat fejezetre osztva. Ez az új német kormánykoalíció alapszerződése, amit végigolvastam, hogy nektek már ne kelljen, és megkísérlem összefoglalni a várható kormányprogram legfontosabb alapvetéseit.

Balról jobbra: Markus Söder, Friedrich Merz, Lars Klingbeil, Saskia Esken sajtótájékoztatója a koalíciós szerződésről. Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Egy koalíciós megállapodás az alapja a közös kormányzati munkának. Az ott leírtak azért nagyon fontosak, mert meghatározzák a jövőbeli kormányzati lépéseket, és keretek közé szorítják a parlamenti döntéshozatali folyamatokat a következő négy évben. Éppen ezért fontos, mit tartalmaz, milyen vállalásokat vagy éppen kívánalmakat tesz. Amit mindenképpen elmondhatunk, hogy a szerződés olyan szempontból ambiciózus, hogy sokkal több a szövegben a tényleges vállalás, mint a kívánalom. A Spiegel nevű német médium ugyanis mesterséges intelligencia segítségével vizsgálta meg a szöveget, és aszerint minden tizedik mondatban szerepel az „akarjuk” szó, míg minden harmadikban a „lesz” a mondat állítmánya.

A szerződés legnagyobb része a gazdaságról szól. Ezt nem is kell túlmagyarázni: Európa legerősebb és a világ élvonalába tartozó német gazdaság jelenleg mélyrepülésben van, ezt kell rendbe tenni, és egy konzervatívok által vezetett kormánytól nem is várna mást az ember, mint gazdaságközpontú, a vállalatoknak kedvező politikát. Itt elég ambiciózus vállalásokat tettek a felek. Többek között úgy akar újra ipari nagyhatalommá válni a német kormány, hogy az országot mesterséges intelligencia és a startup nemzetté teszik. Ezt elősegítendő beruházásösztönzőket alkalmaznak (nyilván rengeteg pénzt), támogatják az innovációt és a szabad piaci versenyt, adókat, illetékeket és energiaárakat csökkentenek, és leépítik a bürokráciát a gazdaságban. A gazdasági növekedés egyik legnagyobb fékje volt eddig az orosz-ukrán háború nyomán kilőtt energiaárak, amire most a koalíció kiszámítható és nemzetközileg is versenyképes energiaköltségek bevezetését ígérte. Ennek részeként európai minimumra csökkentik a villamos energia adóját, valamint csökkentik a különböző hálózati díjakat. Egyértelmű, hogy a gazdasági program a CDU/CSU akarata szerint alakul, azonban itt fontos fék lehet Lars Klingbeil, aki az SPD első embereként a várományosa az alkancellári, valamint – az ennél is fontosabb – pénzügyminiszeri posztra. Magyarán a végén csak ő döntheti el, hogy pontosan mire és mennyi pénzt ad.

A gazdasággal szorosan összefüggő kereskedelemben pragmatikus megközelítést ígér az új német kormány, emellett az EU elsőbbségét hirdetve. Szabadkereskedelmi megállapodást szeretnének az USA-val, valamint kiállnak az importvámok csökkentése mellett, mind Kína, mind az USA irányába. Egyszerűsítenék a külföldi tőke és árubeáramlást, azonban büntetővámokat vetnének ki Oroszországgal és Belorusszal szemben. Az USA mellett tehát újabb fontos gazdasági partnerünk vetne ki komoly adókat az oroszokkal szemben, ami nyilván nem ígér sok jót a még mindig túlnyomórészt orosz energiahordozókból élő Magyarországnak.

A kormányprogram egyik sarokkövének, valamint a CDU/CSU választási kampányának középpontjának számító migráció témakörben az világosan látható, hogy inkább a kisebbik koalíciós partner SPD kívánalmai érvényesültek, és erősen finomodtak Merz kampány során tett ígéretei. A szerződés először is leszögezi, hogy a menedékhez való alapjog érintetlen marad, valamint azt is, hogy legális migrációra szüksége van az országnak. A leendő kancellár Merz kampányban tett kijelentései sok szakértő szerint nemzetközi és uniós jogba ütköztek, éppen ezért a koalíciós megállapodásba bekerült az is, hogy a menekültügyi és biztonsági jogszabályalkotás során az európai és alkotmányjogi kereteken belül maradnak. A CDU első embere ígéretet tett a határon való visszafordításokra is az érvényes papír nélkül érkezők esetében, itt végül belekerült egy fontos kitétel is, hogy ezt az európai szomszédaikkal együttműködve teszik. Nyilván Merz is belátta, hogy ha egységes Európát képzel el, akkor nem veszhet össze rögtön például a fontos partnernak szánt lengyelekkel azon, hogy menedékkérőket küldd vissza hozzájuk. A szerződés ugyanakkor vállalást tett az illegális migráció visszaszorítására is, melynek keretében felfüggesztik a családegyesítéseket és felülvizsgálják a biztonságos harmadik országok listáját, ahová lehetőség szerint visszaküldhetők a menedékkérők. A belső biztonsághoz tartozik, hogy megerősítik a bűnüldőző szerveket is, plusz jogosítványokkal és költségvetési forrásokkal, valamint ősszel felülvizsgálják a sok vitát kavart cannabis törvényt is. A CDU a választási sikerben nagy részt vállalt bajor testvérpártjának, a CSU-nak adta a belső biztonságért felelős belügyminisztériumot, teljesült tehát Markus Söder azon vágya, hogy egy fontos kulcsminisztériumot kapjon Bajorország.

A számunkra is legfontosabb rész az új német kormány uniós és külpolitikai stratégiája. Itt az egyik érdekesség, hogy az 1990 óta íródó Németország történetében soha nem kapott ilyen nagy és hangsúlyos részt a védelempolitika és a hadsereg témája. A jelenlegi világpolitikai folyamatokat elnézve ebben ugyanakkor semmi meglepő nincs. Ahogy abban sem – bár ez sokakban még mindig ellenérzéseket vált ki – hogy Németország újra nagymértékű fegyverkezésbe kezdene, és céljuk, hogy a Bundeswehr (német hadsereg) kulcsfontosságú módon járuljon hozzá a NATO elrettentő és védelmi képességeihez, és példaképévé váljon szövetségeseinek körében. A megállapodás szövege elítéli Putyint, és megjegyzi, hogy törekvése a szabályokon alapuló nemzetközi rend ellen irányul. A koalíció kiáll Ukrajna támogatása mellett, kiemelve, hogy csak olyan békéhez járulnak hozzá, amely igazságos és Ukrajna is rábólint. Ez lehet a legnagyobb véleménykülönbség a magyar és a német kormány között, a Merz vezette új koalíció sokkal erőteljesebben tesz hitet Ukrajna mellett és sokkal fontosabb neki ez a téma, mint az előző kormánynak volt. Hiába tehát a jobboldali fordulat Németországban, amíg ez az alapvető kérdés megosztja a feleket, addig nem számíthatunk közeledésre és a kapcsolatok javulására országaink között.

A Merz vezette kormány emellett az uniós döntéshozatalt is átalakítaná Európa biztonságának megőrzése érdekében. Fontos célja, hogy a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben az eddigi konszenzusos döntéshozatali eljárás helyett minősített többségű eljárás kerüljön bevezetésre. A szerződés szövegezése szerint a konszenzus elve az Európai Tanácsban nem válhat a döntéshozatal fékjévé. Ez elvileg vonatkozik az EU Tanácsának többi, egyhangúlag hozott határozatára is. Ennek bevezetését a magyar kormány nyilván meg tudná vétózni, azonban a hírek szerint a németek felpörgetnék a hetes cikkely szerinti eljárást hazánkkal szemben, aminek a vége a szavazati jog megvonása is lehetne. Ezt támasztja alá a koalíciós megállapodás szövege is, mely szerint Németország határozottan védené az Eumsz 2. cikkében foglalt alapvető értékeket, és a jövőben még következetesebben lépne fel a jogállamiság megsértése ellen. Ennek eléréséhez az eddigieknél jóval következetesebben alkalmaznák a meglévő védelmi eszközöket a kötelezettségszegési eljárásoktól az uniós források visszatartásáig és az olyan tagsági jogok felfüggesztéséig, mint például az EU Tanácsi szavazati jog.

Sajnos a magyar kormány szempontjából konfliktusos témák sora ezzel nem ér véget, ugyanis a német nagykoalíció elkötelezett amellett, hogy az agresszió bűncselekménye teljes mértékben a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozzon, emellett támogatja Ukrajna NATO-csatlakozási perspektíváját is, emellett szorgalmazza egy különleges bíróság felállítását az Ukrajna elleni agresszió bűncselekményének megfelelő kivizsgálására és megbüntetésére.

A koalíciós megállapodás kulcseleme a gazdasági növekedés elősegítése, amely magával húzhatná a magyar gazdaságot is, ez mindenképpen kívánatos lenne Magyarországnak. Azonban a – főként – külpolitikai témákban való erős nézetkülönbségek miatt rövid távon nem várható a német-magyar kétoldalú kapcsolatok javulása, sőt, egy Németország vezette Európai Unió is sokkal következetesebben fog fellépni a magyar kormány politikájával szemben

A jövőbeli német kormánypártok vezetői - Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Németországban Angela Merkel 2009-es Alaptörvény módosítása nyomán a kiadások nem haladhatják meg a GDP 0,35 százalékát, azaz nem költhetnek többet, mint amennyi bevételük van. Ezt hívják a köznyelvben adósságféknek, ami az előző német kormány mozgásterét is erősen bekorlátozta, de egyrészt nem volt kétharmados többségük Alaptörvényt módosítani, másrészt a koalíció egyik tagjának, az FDP-nek ez vörös vonal volt, amely végül a kormány bukásához is vezetett.

Az előrehozott választásokon aztán a konzervatív CDU/CSU nyert, és már a választás estéjén lehetett sejteni, hogy Friedrich Merz, megszegve eddigi ígéreteit, miszerint az adósságfékhez nem nyúl, valamiféle változtatásra mégis készül. Nemsokkal később, a koalíciós tárgyalások megkezdésekor be is jelentette, hogy a rendkívüli helyzetre tekintettel, miszerint az USA nagyjából kivonul a szövetségesi rendszerből, magára hagyva Európát, létre kell hozni egy 500 milliárd eurós külön alapot, amire nem vonatkozik az adósságfék szabálya. Összehasonlításképp, a 2024. évi magyar GDP nagyjából 200 milliárd euró volt. A választási ígéretek és az SPD-vel való koalíciós tárgyalások előtti puhatolózásból egyértelmű volt már, hogy a nagykoalíció, azaz a CDU/CSU és az SPD közös kormányzásának a nulladik feltétele, hogy ezt a csomagot megszavazzák, avagy az adósságféket valamilyen módon fellazítsák. Mivel az előrehozott választások eredményei alapján a szélsőbalnak és a szélsőjobbnak együtt több, mint egyharmadnyi hely jutott az új parlamentben, ezt az intézkedést még a régi Bundestagon szerette volna átvinni Merz, mivel ő is tudta, hogy az újban erre már nem lenne reális esélye.

Friedrich Merznek közel sem volt azonban egyszerű dolga, hogy meggyőzze az egykori kormánypárt tagjait ennek szükségességéről. A szociáldemokrata SPD-vel viszonylag könnyen kiegyeztek, azonban az eddig kormányzó és most minden bizonnyal ellenzékbe szoruló Zöldek keményebb dió voltak. Végül Merz több engedményt is tett irányukba, a csomag egyötöde, azaz 100 milliárd euró a klímavédelmi alapba kerül, valamint a pénzeket csak kivételes esetben lehet már meglévő beruházásokra felhasználni.

Friedrich Merz felszólal a Bundestagban - Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Anélkül, hogy belemennénk a száraz gazdasági és szakpolitikai dolgokba, számításokba, nézzük meg, hogy mit is jelent ez a csomag pontosan, ha elfogadják. A csomag nagyobbik része a védelmi alapba megy, aminek a része az infrastruktúra fejlesztése is, ugyanis Németország a NATO logisztikai központja lenne egy esetleges keleti fenyegetés esetén, azaz több százezer katonát kellene eljuttatnia a keleti védvonalakhoz, amelyhez szükséges egy megfelelő infrastruktúra. A másik része a gazdaság élénkítése, ami az előző kormánynak megoldhatatlan feladatot jelentett, és az erős német gazdaság létkérdés Európa szempontjából. Ez a csomag tehát akkor jön, amikor az amerikaiak hátat fordításával egy magára maradt, vezető nélküli Európa (a francia kormány gyenge, Macron belpolitikai támogatottsága rekordalacsony, a németeknek jelenleg még nincs legitim kormányuk) néz szembe az orosz biztonsági és a kínai gazdasági fenyegetéssel, emellett a transzatlanti partnerek is vámokkal sújtják az öreg kontinenst.

Friedrich Merz nem kevesebbet tett, minthogy összehozta a német középpártokat, és átvitte rajtuk az akaratát, persze kompromisszumokat kötve, de mégis rekordgyorsan megegyezve velük, mert tudta, hogy nagy a tét, és ezt a többi párttal is meg tudta értetni. Képes volt arra, amire az előző kormánykoalíció négy év alatt sem, hogy egy fontos kérdésben kompromisszumot keresve hozzanak közös döntést, anélkül, hogy kifelé a médiának egymást szapulják a pártot. Tette ezt úgy, hogy hivatalosan még nem is megválasztott kancellár.

A csomag ma vélhetően átmegy a Bundestagon, és vélhetően pénteken a Bundesrat, azaz a Szövetségi Tanács is megszavazza, és elindulhat Németország legnagyobb beruházási programja. Merz pedig azelőtt Európa vezetőjévé léphet elő, hogy megválasztanák Németországénak. Ez egy jó előjel lehet a kontinens jövőjére nézve.

Európa legnagyobb gazdasági hatalmában ma 59 millió német járulhat az urnákhoz, hogy döntsön arról, kik irányítsák a következő négy évben az országot. A végeredmény a híresen pontos német közvéleménykutatók jóslatai alapján nem tartogat sok meglepetést, azonban nem is a győztes kiléte a legfontosabb jelenleg az ország és Európa szempontjából, hanem hogy mennyire lesz cselekvőképes a kormány.

Minden jel arra mutat, hogy 30 százalék körüli eredménnyel zár ma este a CDU/CSU pártszövetség, ezzel Friedrich Merz kap felhatalmazást arra, hogy koalíciós tárgyalásokat folytasson a többi párttal. A szélsőjobboldalinak tartott AfD a második hely várományosa, Alice Weidelék 20-21 százalék körüli eredménnyel számolhatnak. Az eddig kormányzó, de híresen jól hajrázó SPD-t 16, a Zöldeket 13 százalék körülre várják a kutatók. A liberális FDP, valamint a balszélen lévő BSW és Linke a bejutási küszöb körül mozognak, bár utóbbi nagy hajrába kezdett, és vélhetően újabb négy évre a Bundestag tagja lehet.

Friedrich Merz és Markus Söder, a CDU/CSU elnökei a müncheni kampányzárón - Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Az eredmények tehát nagyjából egyértelműek, nagy meglepetések nem várhatóak, azonban néhány százalékpontnak is óriási jelentősége lehet egész Európa szempontjából. A világpolitikai folyamatokba nem szeretnék mélyen belemenni, de az egyértelműnek tűnik, hogy az öreg kontinens meggyengült, és jelenleg egyszerre érkezik fenyegetés keletről (Oroszország, Kína) és nyugatról (USA). A francia kormány és felette Macron béna kacsa szerepben tetszeleg, valamint a németeknél sincs jelenleg cselekvőképes kormány. Európa a külső fenyegetésekkel szemben pedig csak egységesen tud fellépni, azonban az Uniónak jelenleg nincs vezetője. Ezért figyel jelenleg nem csak az egész EU, de Moszkva, Kína és Washington is kiemelt figyelemmel a mai választásokat. Vélhetően nem csak figyeli, de igyekszik is azokra befolyást gyakorolni, elég csak az orosz dezinformációs kampányokra gondolni, illetve saját szemünkkel láthattuk, ahogy Elon Musk az AfD mellett kampányolt. Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy megállapítsuk, a jelenlegi nagyhatalmak érdeke egy gyenge és széttöredezett Európa, amire a populista és szélsőjobboldali pártok felemelése a legjobb eszköz.

Az EU, azaz a mi szemszögünkből tehát a jelenlegi egyetlen lehetőség önmagunk megvédésére egy erős és egységes Unió, amit egy erős és cselekvőképes Németország vezet. Bár a következő német kancellárt vélhetően Friedrich Merznek fogják hívni, de nagyon nem mindegy, mekkora felhatalmazással ülhet oda a koalíciós tárgyalások asztalához. Abban a szakértők nagyjából egyet értenek, hogy a legvalószínűbb, hogy az SPD-vel fognak kormányt alakítani, azaz egy újabb nagykoalíció várható, de az még egyelőre homályos, hogy ki mekkora súllyal tud ehhez a bizonyos asztalhoz ülni. A szociáldemokraták vélhetően az eddig megszokott visszafogottsággal szeretnék mind az ukrajnai háború, mind a migrációs válságot kezelni, fékezve ezzel a CDU/CSU erős törekvéseit. Merz ugyanis radikális intézkedéseket ígért kampánya során a migráció megfékezésére, valamint Kijevet is nagyobb intenzitással támogatná, például átadná azokat a nagy hatótávolságú Taurus rakétákat, amivel Ukrajna képes lenne orosz területeket hatékonyan támadni, és amiket eddig Olaf Scholz vonakodott odaadni.

Olaf Scholz (SPD) kancellár kampánykörúton - Forrás: Olaf Scholz Facebook oldala

Mivel Európát jelenleg a migrációs nyomás növelésével és Ukrajna kérdésében lehet a leginkább gyengíteni, ennek a két kérdésnek a kezelése kiemelten fontos lesz Németországban, akiken sok múlik. Gerald Knaus, az European Stability Initiative vezetője szerint az uniós jog szerint jelenleg nem lehet olyan harmadik országot biztonságosnak elismerni migráció szempontjából, ahol a menedékkérők áthaladtak ugyan, de oda nem kötődnek, tehát nincs ott lakóhelyük. Ennek a szabálynak a megváltoztatásáért már sok uniós tagállam kardoskodott, de az SPD vezette Németország ehhez eddig nem járult hozzá. Ha egy 30 százalék feletti CDU/CSU ül le tárgyalni egy 15-16 százalék körül maradt SPD-vel, akkor jó eséllyel vihetik át az akaratukat Merzék, mellyel jelentősen csökkenthetnék a migrációt, mivel egy Szíriából vagy Afganisztánból érkezett menekült jó eséllyel a Balkánon halad át, így nem lenne jogosult az EU területén benyújtania a menedékkérelmét. Ezzel együtt az általuk szorgalmazott határellenőrzések egyrészt jogellenesek, másrészt hasztalanok lennének migrációs szempontból Knaus szerint.

Ukrajna kérdése még fontosabb lehet Európa szempontjából. Főleg, hogy minden jel arra mutat, hogy az amerikai adminisztráció mihamarabb lezárná a kérdést, olyan békét kötne Moszkvával, amibe se az EU-nak, se Ukrajnának nem lenne beleszólása, majd teljesen magára hagyná Európát az orosz fenyegetéssel. Ez nyilván jó Moszkvának, mert kapnak egy kis időt, újrarendezni a soraikat, és utána nyugodtan tesztelhetik a NATO tagállamain, hogy mennyire is veszi komolyan Trump a NATO 5. cikkelyét, azaz a kollektív védelmet. Itt elsősorban Lengyelország és a balti államok lehetnek célpontjai kisebb orosz támadásoknak. Ezt nem én állítom, hanem Stefan Meister, a német külpolitikai társaság nevű think tank Oroszország szakértője, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy az ukrán támogatások kérdésében sokkal jobb koalíciós partner lehetne a CDU/CSU számára a Zöldek, akik ugyanúgy támogatják Ukrajna feltétel nélküli támogatását, mint Merzék. Ezzel együtt egy ilyen koalíciót Meister is valószínűtlennek tart, azonban egy erős CDU szintén könnyebben viheti át az akaratát a kisebbik koalíciós partnerén, amely létfontosságú olyan szempontból, hogy Európa meg tudja védeni magát a Oroszországgal szemben. Meister szerint egy erős CDU vezette kormány jobban össze tudná fogni az EU tagállamait, és egy erős német-francia-lengyel tengellyel, amely kiáll Ukrajna támogatása és saját felfegyverzése mellett, egységesen tudna fellépni a Moszkva jelentette fenyegetésssel szemben.

A német választási rendszer sajátosságai miatt nagy szerepe lesz annak, hogy a billegő pártok közül hányan jutnak be végül a Bundestagba. Amennyiben ugyanis az FDP, Linke, BSW hármasból kettő vagy három is megugorja az öt százalékos küszöböt, akkor előfordulhat, hogy hármas koalíció irányítani Németországot, amely a múlt tapasztalataiból kiindulva tovább nehezítené Németország, és így Európa dolgát.

A szerdai, történelmi nap után pénteken folytatódott a pártok közötti adok-kapok a német parlamentben. Eggyel növelte a tétet az, hogy itt már nem egy nem kötelező érvényű ajánlásról, hanem egy törvénytervezetről tárgyaltak a képviselők, de úgy tűnt, hogy a CDU/CSU javaslata ismét csak az AfD támogatásával mehet át a Bundestagon. A javaslat lényege röviden annyi, hogy az úgynevezett kiegészítő védelemre jogosultakat nem illetné meg többé a családegyesítés joga, valamint a szövetségi rendőrség plusz jogosítványokat kapna a nem legálisan az országban tartózkodók kitoloncolására. A vita alatt éppen ezért növelték a tétet a politikusok, bár az már a szavazás előtt is világos volt, hogy ha át is megy a törvény, a Szövetségi Tanács (Bundesrat) nem fogja megszavazni, így hatályba nem léphet. A német törvényhozás ugyanis kétkamarás, és a Bundesratban a tartományok képviselői ülnek, ahol több esetben a CDU a Zöldekkel kormányoz együtt, és ezek a tartományi koalíciók előre jelezték, hogy nem támogatják a törvénytervezetet.

A politikai tét viszont egyértelműen nagy volt, hiszen a szerdai események után tüntetések és országos tiltakozások indultak a CDU és a CSU székházainál. Merz is érezte, hogy itt már egy jogilag kötelező érvényű törvény mellett kellene hitet tenniük a szélsőjobb támogatásával, éppen ezért az ülés kezdetekor rögtön fél órás tanácskozási szünetet kért a házelnöktől. A szünet végül majd 3 órásra nyúlt, ami alatt a CDU és az FDP megpróbált kiegyezni az SPD-vel és a Zöldekkel. A lényeges dolgok vélhetően nem a plénum és a nagyközönség előtt, hanem Merz csukott irodaajtaja mögött dőltek el.

Ami kiszivárgott, hogy az FDP megpróbálta a szavazást elhalasztani, és visszautalni a törvényalkotási bizottságba, hogy dolgozzák át a tervezetet, azonban Merz ragaszkodott hozzá, hogy ma legyen a szavazás róla. Az SPD és a Zöldek pedig hajthatatlanok voltak. Mindkét oldal érezte vélhetően, hogy innen visszakozni nagy politikai kudarc lenne, három héttel a választások előtt.

A baloldali pártok ezt követően a plénum előtt próbálták még egyszer utoljára Merzet jobb belátásra bírni, többek között az SPD parlamenti frakcióvezetője, Rolf Mützenich, jó barátja, Friedrich Merz felé fordulva azt mondta, hogy még mindig bezárhatja a pokol kapuját. A CDU kancellárjelöltje hajthatatlan volt, beszédében hangsúlyozta, hogy nem az AfD-nek nyújt kezet, hanem a polgároknak, és pont az AfD megerősödését idézi elő, ha a politikai középen álló pártok nem oldják meg az illegális migráció jelentette kihívásokat.

Az éles vita után végül kisebb meglepetésre, de elutasította a Bundestag a CDU törvénytervezetét, mivel a 90 FDP-s képviselőből 23 nem támogatta azt, többségük inkább távol maradva a szavazástól. A 184 fős CDU-ból 12-en szintén távolmaradtak, ez talán a korábbi pártelnök, Angela Merkel hatása volt, a jelenlévők azonban mind igennel szavaztak. A konzervatív párt pedig egységes maradt Merz mögött, a liberálisabb irányvonalat képviselő Daniel Günther is kiállt Merz törvénytervezete mellett, szükségesnek nevezve azt.

Borítókép: A törvénytervezet nem kapott többséget. Forrás: Bundestag Instagram oldala

Az eredmény hallatán mindenki megkönnyebbülhetett, Merzre nem égett rá az AfD-vel való együttműködés bélyege, így nem került le az asztalról a választások után az SPD-vel való koalíciós kormányzás lehetősége, amit egyébként minden szakértő a legvalószínűbb forgatókönyvnek tart. Az SPD legnépszerűbb politikusa, Boris Pistorius is úgy fogalmazott, hogy Merz nem könnyítette meg a koalíció lehetőségét, nem zárta ki tehát annak létrejöttét. Nem úgy Olaf Scholz kancellár, aki megbízhatatlannak nevezte Merzet, és nem zárta ki, hogy az AfD választja őt kancellárrá. Scholz vélhetően nem vesz részt az új kormány működésében, így szabadabban fogalmazhatta meg kritikáját Merz irányába. A CDU vezér viszont határozottan jelentette ki, hogy az AfD szavazataival nem lesz Németország kancellára.

Daniel Günther (CDU), Schleswig-Holstein miniszterelnöke, a CDU elnökségi tagja. Forrás: Daniel Günther Fb oldala

Németországban tehát még áll a tűzfal a szélsőjobbal szemben, de a kampány a hátralévő három hétben várhatóan tovább élesedik.

(A szerző Dóka Milán, Németországban élő külpolitikai újságíró, cikkei az Átlátszón és a Süddeutsche Zeitungban olvashatók.)

 Friedrich Merz, a CDU elnöke. Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Kétségkívül történelmi jelentőségű nap volt a szerdai a német parlamentben. 1933 óta először fordult elő Németországban, hogy egy középen álló néppárt együtt szavazzon egy szélsőjobboldali párttal. Akkor az Hitler kancellárságát jelentette, és az ország, valamint Európa legsötétebb kora következett be, így érthető, hogy a német közvéleményt alapjaiban rengette meg az, ami a Bundestagban történt.

A kereszténydemokraták (CDU) és a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) együtt szavazásának kétségtelenül hatalmas a szimbolikus jelentősége, és nem tudjuk még, hogy ennek milyen következményei lesznek. Először azonban nézzük meg, hogy mi is történt valójában, miről is szavaztak, és miért nem igaz az a magyar kormánybarát médiában hangoztatott szólam, hogy Németország Orbán Viktor migrációs politikáját vette át.

A történethez hozzá tartozik, hogy Németországban a kormány bukása miatt február 23-án előrehozott választásokat tartanak. (Nem, nem azért bukott meg a német kormány, mert Ukrajnát támogatta, vagy mert Soros és Brüsszel zsebében vannak, sőt, a bukást a koalíció jobboldali tagja robbantotta fel, de ennek szentelek egy külön bejegyzést.) A kampány kiélezett, és a közelmúltbeli terror- és késes támadások (Solingen, Magdeburg, Aschaffenburg) központi témává tették a migrációt, arra késztetve a pártokat, hogy erőset mondjanak a témában.

Így tett Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje aki belengetett egy 5 pontos tervet, melynek legerősebb része a papírok nélkül érkező menekültek automatikus visszafordítása volt. Ez az intézkedés ellentétes mind a német alkotmánnyal, mind az uniós joggal, valamint a menekültügyi eljárásokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel is. A rendelkezés ellen felszólalt a másik két nagy párt, a szociáldemokrata SPD és a Zöldek is, így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamenti többséghez kelleni fog a szélsőjobb közreműködése. Merz végig azt hangoztatta, hogy ő a mainstream pártokkal akar megegyezni a témában, de hangsúlyozta, hogy a végén nem érdekli, ki szavaz mellette, az elhatározásától senki nem tántoríthatja el.

Ezzel nyilván tisztában volt mind a CDU, mind az SPD és a Zöldek is. Az éles kritika mindkét oldalról így jó eséllyel a szavazók mozgósításáról is szólt. A konzervatívok részéről ez egy lehetőség, hogy kifogják a szelet az AfD vitorlájából, valamint a túlzó visszafogottsággal támadott Merz is élesen beleállt a kampányba, míg az SPD és a Zöldek több embert vihetnek három hét múlva az urnákhoz azzal, hogy a szélsőjobboldali veszélyre hívják fel a figyelmet.

Olaf Scholz kancellár (SPD) és Friedrich Merz a CDU elnöke a Bundestagban. Forrás: A Bundestag Instagram oldala

Az intézkedés – mint ismert – végül szűk többséggel átment (a CDU/CSU-n és az AfD-n kívül megszavazta azt a jobboldali-liberális FDP, valamint a szélsőbalból kivált BSW is), és ezzel a kampány is élesedett. A kedélyek nem nyugodhatnak meg, mert pénteken (azaz ma) újra szavazhat a német parlament, ezúttal már egy törvénytervezetről, amely többek között szigorítaná a menekült háttérrel rendelkezők családegyesítését, valamint plusz jogköröket adna a rendőrségnek a kitoloncolásoknál, és úgy tűnik, hogy ez is csak az AfD támogatásával mehetne át. Látható azonban, hogy közel sincs arról szó, amit a magyar kormányzati média állít, hogy a németek átveszik a magyar migrációs politikát, szó sincs elfogadott törvényekről, szó sincs uniós jogsértésről és elmaradt jogállamisági eljárásokról, és bírságokról. Az pedig, hogy ezzel megnyílt a lehetőség egy CDU/CSU-AfD koalíciós kormányzás előtt, olyan távolinak tűnik, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az élesedő kampány ellenére pontosan tudják a német pártok, hogy a kormányzáshoz koalícióra kényszerülnek egymással. A szavazás után a CDU/CSU és vélhetően az SPD le fog ülni egymással és közösen dolgozzák ki a koalíciós szerződésüket, mely alapja lesz a kormányprogramjuknak. A CDU továbbra is kizárja az AfD-vel való együttműködést, és ezt nyilván az SPD sem szeretné. Ennek egyik jele, hogy a pénteki szavazást az SPD és az FDP kezdeményezésére, vélhetően elhalasztják, és az is megtörténhet, hogy a törvényt végül a középpártok kompromisszuma szerint fogadják el.

(A szerző Dóka Milán, Németországban élő külpolitikai újságíró, cikkei az Átlátszón és a Süddeutsche Zeitungban olvashatók.)