Négy hét tárgyalás, 146 oldalon pontosan 2800 mondat, hat fejezetre osztva. Ez az új német kormánykoalíció alapszerződése, amit végigolvastam, hogy nektek már ne kelljen, és megkísérlem összefoglalni a várható kormányprogram legfontosabb alapvetéseit.
Balról jobbra: Markus Söder, Friedrich Merz, Lars Klingbeil, Saskia Esken sajtótájékoztatója a koalíciós szerződésről. Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala
Egy koalíciós megállapodás az alapja a közös kormányzati munkának. Az ott leírtak azért nagyon fontosak, mert meghatározzák a jövőbeli kormányzati lépéseket, és keretek közé szorítják a parlamenti döntéshozatali folyamatokat a következő négy évben. Éppen ezért fontos, mit tartalmaz, milyen vállalásokat vagy éppen kívánalmakat tesz. Amit mindenképpen elmondhatunk, hogy a szerződés olyan szempontból ambiciózus, hogy sokkal több a szövegben a tényleges vállalás, mint a kívánalom. A Spiegel nevű német médium ugyanis mesterséges intelligencia segítségével vizsgálta meg a szöveget, és aszerint minden tizedik mondatban szerepel az „akarjuk” szó, míg minden harmadikban a „lesz” a mondat állítmánya.
A szerződés legnagyobb része a gazdaságról szól. Ezt nem is kell túlmagyarázni: Európa legerősebb és a világ élvonalába tartozó német gazdaság jelenleg mélyrepülésben van, ezt kell rendbe tenni, és egy konzervatívok által vezetett kormánytól nem is várna mást az ember, mint gazdaságközpontú, a vállalatoknak kedvező politikát. Itt elég ambiciózus vállalásokat tettek a felek. Többek között úgy akar újra ipari nagyhatalommá válni a német kormány, hogy az országot mesterséges intelligencia és a startup nemzetté teszik. Ezt elősegítendő beruházásösztönzőket alkalmaznak (nyilván rengeteg pénzt), támogatják az innovációt és a szabad piaci versenyt, adókat, illetékeket és energiaárakat csökkentenek, és leépítik a bürokráciát a gazdaságban. A gazdasági növekedés egyik legnagyobb fékje volt eddig az orosz-ukrán háború nyomán kilőtt energiaárak, amire most a koalíció kiszámítható és nemzetközileg is versenyképes energiaköltségek bevezetését ígérte. Ennek részeként európai minimumra csökkentik a villamos energia adóját, valamint csökkentik a különböző hálózati díjakat. Egyértelmű, hogy a gazdasági program a CDU/CSU akarata szerint alakul, azonban itt fontos fék lehet Lars Klingbeil, aki az SPD első embereként a várományosa az alkancellári, valamint – az ennél is fontosabb – pénzügyminiszeri posztra. Magyarán a végén csak ő döntheti el, hogy pontosan mire és mennyi pénzt ad.
A gazdasággal szorosan összefüggő kereskedelemben pragmatikus megközelítést ígér az új német kormány, emellett az EU elsőbbségét hirdetve. Szabadkereskedelmi megállapodást szeretnének az USA-val, valamint kiállnak az importvámok csökkentése mellett, mind Kína, mind az USA irányába. Egyszerűsítenék a külföldi tőke és árubeáramlást, azonban büntetővámokat vetnének ki Oroszországgal és Belorusszal szemben. Az USA mellett tehát újabb fontos gazdasági partnerünk vetne ki komoly adókat az oroszokkal szemben, ami nyilván nem ígér sok jót a még mindig túlnyomórészt orosz energiahordozókból élő Magyarországnak.
A kormányprogram egyik sarokkövének, valamint a CDU/CSU választási kampányának középpontjának számító migráció témakörben az világosan látható, hogy inkább a kisebbik koalíciós partner SPD kívánalmai érvényesültek, és erősen finomodtak Merz kampány során tett ígéretei. A szerződés először is leszögezi, hogy a menedékhez való alapjog érintetlen marad, valamint azt is, hogy legális migrációra szüksége van az országnak. A leendő kancellár Merz kampányban tett kijelentései sok szakértő szerint nemzetközi és uniós jogba ütköztek, éppen ezért a koalíciós megállapodásba bekerült az is, hogy a menekültügyi és biztonsági jogszabályalkotás során az európai és alkotmányjogi kereteken belül maradnak. A CDU első embere ígéretet tett a határon való visszafordításokra is az érvényes papír nélkül érkezők esetében, itt végül belekerült egy fontos kitétel is, hogy ezt az európai szomszédaikkal együttműködve teszik. Nyilván Merz is belátta, hogy ha egységes Európát képzel el, akkor nem veszhet össze rögtön például a fontos partnernak szánt lengyelekkel azon, hogy menedékkérőket küldd vissza hozzájuk. A szerződés ugyanakkor vállalást tett az illegális migráció visszaszorítására is, melynek keretében felfüggesztik a családegyesítéseket és felülvizsgálják a biztonságos harmadik országok listáját, ahová lehetőség szerint visszaküldhetők a menedékkérők. A belső biztonsághoz tartozik, hogy megerősítik a bűnüldőző szerveket is, plusz jogosítványokkal és költségvetési forrásokkal, valamint ősszel felülvizsgálják a sok vitát kavart cannabis törvényt is. A CDU a választási sikerben nagy részt vállalt bajor testvérpártjának, a CSU-nak adta a belső biztonságért felelős belügyminisztériumot, teljesült tehát Markus Söder azon vágya, hogy egy fontos kulcsminisztériumot kapjon Bajorország.
A számunkra is legfontosabb rész az új német kormány uniós és külpolitikai stratégiája. Itt az egyik érdekesség, hogy az 1990 óta íródó Németország történetében soha nem kapott ilyen nagy és hangsúlyos részt a védelempolitika és a hadsereg témája. A jelenlegi világpolitikai folyamatokat elnézve ebben ugyanakkor semmi meglepő nincs. Ahogy abban sem – bár ez sokakban még mindig ellenérzéseket vált ki – hogy Németország újra nagymértékű fegyverkezésbe kezdene, és céljuk, hogy a Bundeswehr (német hadsereg) kulcsfontosságú módon járuljon hozzá a NATO elrettentő és védelmi képességeihez, és példaképévé váljon szövetségeseinek körében. A megállapodás szövege elítéli Putyint, és megjegyzi, hogy törekvése a szabályokon alapuló nemzetközi rend ellen irányul. A koalíció kiáll Ukrajna támogatása mellett, kiemelve, hogy csak olyan békéhez járulnak hozzá, amely igazságos és Ukrajna is rábólint. Ez lehet a legnagyobb véleménykülönbség a magyar és a német kormány között, a Merz vezette új koalíció sokkal erőteljesebben tesz hitet Ukrajna mellett és sokkal fontosabb neki ez a téma, mint az előző kormánynak volt. Hiába tehát a jobboldali fordulat Németországban, amíg ez az alapvető kérdés megosztja a feleket, addig nem számíthatunk közeledésre és a kapcsolatok javulására országaink között.
A Merz vezette kormány emellett az uniós döntéshozatalt is átalakítaná Európa biztonságának megőrzése érdekében. Fontos célja, hogy a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben az eddigi konszenzusos döntéshozatali eljárás helyett minősített többségű eljárás kerüljön bevezetésre. A szerződés szövegezése szerint a konszenzus elve az Európai Tanácsban nem válhat a döntéshozatal fékjévé. Ez elvileg vonatkozik az EU Tanácsának többi, egyhangúlag hozott határozatára is. Ennek bevezetését a magyar kormány nyilván meg tudná vétózni, azonban a hírek szerint a németek felpörgetnék a hetes cikkely szerinti eljárást hazánkkal szemben, aminek a vége a szavazati jog megvonása is lehetne. Ezt támasztja alá a koalíciós megállapodás szövege is, mely szerint Németország határozottan védené az Eumsz 2. cikkében foglalt alapvető értékeket, és a jövőben még következetesebben lépne fel a jogállamiság megsértése ellen. Ennek eléréséhez az eddigieknél jóval következetesebben alkalmaznák a meglévő védelmi eszközöket a kötelezettségszegési eljárásoktól az uniós források visszatartásáig és az olyan tagsági jogok felfüggesztéséig, mint például az EU Tanácsi szavazati jog.
Sajnos a magyar kormány szempontjából konfliktusos témák sora ezzel nem ér véget, ugyanis a német nagykoalíció elkötelezett amellett, hogy az agresszió bűncselekménye teljes mértékben a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozzon, emellett támogatja Ukrajna NATO-csatlakozási perspektíváját is, emellett szorgalmazza egy különleges bíróság felállítását az Ukrajna elleni agresszió bűncselekményének megfelelő kivizsgálására és megbüntetésére.
A koalíciós megállapodás kulcseleme a gazdasági növekedés elősegítése, amely magával húzhatná a magyar gazdaságot is, ez mindenképpen kívánatos lenne Magyarországnak. Azonban a – főként – külpolitikai témákban való erős nézetkülönbségek miatt rövid távon nem várható a német-magyar kétoldalú kapcsolatok javulása, sőt, egy Németország vezette Európai Unió is sokkal következetesebben fog fellépni a magyar kormány politikájával szemben