A szerdai, történelmi nap után pénteken folytatódott a pártok közötti adok-kapok a német parlamentben. Eggyel növelte a tétet az, hogy itt már nem egy nem kötelező érvényű ajánlásról, hanem egy törvénytervezetről tárgyaltak a képviselők, de úgy tűnt, hogy a CDU/CSU javaslata ismét csak az AfD támogatásával mehet át a Bundestagon. A javaslat lényege röviden annyi, hogy az úgynevezett kiegészítő védelemre jogosultakat nem illetné meg többé a családegyesítés joga, valamint a szövetségi rendőrség plusz jogosítványokat kapna a nem legálisan az országban tartózkodók kitoloncolására. A vita alatt éppen ezért növelték a tétet a politikusok, bár az már a szavazás előtt is világos volt, hogy ha át is megy a törvény, a Szövetségi Tanács (Bundesrat) nem fogja megszavazni, így hatályba nem léphet. A német törvényhozás ugyanis kétkamarás, és a Bundesratban a tartományok képviselői ülnek, ahol több esetben a CDU a Zöldekkel kormányoz együtt, és ezek a tartományi koalíciók előre jelezték, hogy nem támogatják a törvénytervezetet.

A politikai tét viszont egyértelműen nagy volt, hiszen a szerdai események után tüntetések és országos tiltakozások indultak a CDU és a CSU székházainál. Merz is érezte, hogy itt már egy jogilag kötelező érvényű törvény mellett kellene hitet tenniük a szélsőjobb támogatásával, éppen ezért az ülés kezdetekor rögtön fél órás tanácskozási szünetet kért a házelnöktől. A szünet végül majd 3 órásra nyúlt, ami alatt a CDU és az FDP megpróbált kiegyezni az SPD-vel és a Zöldekkel. A lényeges dolgok vélhetően nem a plénum és a nagyközönség előtt, hanem Merz csukott irodaajtaja mögött dőltek el.

Ami kiszivárgott, hogy az FDP megpróbálta a szavazást elhalasztani, és visszautalni a törvényalkotási bizottságba, hogy dolgozzák át a tervezetet, azonban Merz ragaszkodott hozzá, hogy ma legyen a szavazás róla. Az SPD és a Zöldek pedig hajthatatlanok voltak. Mindkét oldal érezte vélhetően, hogy innen visszakozni nagy politikai kudarc lenne, három héttel a választások előtt.

A baloldali pártok ezt követően a plénum előtt próbálták még egyszer utoljára Merzet jobb belátásra bírni, többek között az SPD parlamenti frakcióvezetője, Rolf Mützenich, jó barátja, Friedrich Merz felé fordulva azt mondta, hogy még mindig bezárhatja a pokol kapuját. A CDU kancellárjelöltje hajthatatlan volt, beszédében hangsúlyozta, hogy nem az AfD-nek nyújt kezet, hanem a polgároknak, és pont az AfD megerősödését idézi elő, ha a politikai középen álló pártok nem oldják meg az illegális migráció jelentette kihívásokat.

Az éles vita után végül kisebb meglepetésre, de elutasította a Bundestag a CDU törvénytervezetét, mivel a 90 FDP-s képviselőből 23 nem támogatta azt, többségük inkább távol maradva a szavazástól. A 184 fős CDU-ból 12-en szintén távolmaradtak, ez talán a korábbi pártelnök, Angela Merkel hatása volt, a jelenlévők azonban mind igennel szavaztak. A konzervatív párt pedig egységes maradt Merz mögött, a liberálisabb irányvonalat képviselő Daniel Günther is kiállt Merz törvénytervezete mellett, szükségesnek nevezve azt.

Borítókép: A törvénytervezet nem kapott többséget. Forrás: Bundestag Instagram oldala

Az eredmény hallatán mindenki megkönnyebbülhetett, Merzre nem égett rá az AfD-vel való együttműködés bélyege, így nem került le az asztalról a választások után az SPD-vel való koalíciós kormányzás lehetősége, amit egyébként minden szakértő a legvalószínűbb forgatókönyvnek tart. Az SPD legnépszerűbb politikusa, Boris Pistorius is úgy fogalmazott, hogy Merz nem könnyítette meg a koalíció lehetőségét, nem zárta ki tehát annak létrejöttét. Nem úgy Olaf Scholz kancellár, aki megbízhatatlannak nevezte Merzet, és nem zárta ki, hogy az AfD választja őt kancellárrá. Scholz vélhetően nem vesz részt az új kormány működésében, így szabadabban fogalmazhatta meg kritikáját Merz irányába. A CDU vezér viszont határozottan jelentette ki, hogy az AfD szavazataival nem lesz Németország kancellára.

Daniel Günther (CDU), Schleswig-Holstein miniszterelnöke, a CDU elnökségi tagja. Forrás: Daniel Günther Fb oldala

Németországban tehát még áll a tűzfal a szélsőjobbal szemben, de a kampány a hátralévő három hétben várhatóan tovább élesedik.

(A szerző Dóka Milán, Németországban élő külpolitikai újságíró, cikkei az Átlátszón és a Süddeutsche Zeitungban olvashatók.)

 Friedrich Merz, a CDU elnöke. Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala

Kétségkívül történelmi jelentőségű nap volt a szerdai a német parlamentben. 1933 óta először fordult elő Németországban, hogy egy középen álló néppárt együtt szavazzon egy szélsőjobboldali párttal. Akkor az Hitler kancellárságát jelentette, és az ország, valamint Európa legsötétebb kora következett be, így érthető, hogy a német közvéleményt alapjaiban rengette meg az, ami a Bundestagban történt.

A kereszténydemokraták (CDU) és a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) együtt szavazásának kétségtelenül hatalmas a szimbolikus jelentősége, és nem tudjuk még, hogy ennek milyen következményei lesznek. Először azonban nézzük meg, hogy mi is történt valójában, miről is szavaztak, és miért nem igaz az a magyar kormánybarát médiában hangoztatott szólam, hogy Németország Orbán Viktor migrációs politikáját vette át.

A történethez hozzá tartozik, hogy Németországban a kormány bukása miatt február 23-án előrehozott választásokat tartanak. (Nem, nem azért bukott meg a német kormány, mert Ukrajnát támogatta, vagy mert Soros és Brüsszel zsebében vannak, sőt, a bukást a koalíció jobboldali tagja robbantotta fel, de ennek szentelek egy külön bejegyzést.) A kampány kiélezett, és a közelmúltbeli terror- és késes támadások (Solingen, Magdeburg, Aschaffenburg) központi témává tették a migrációt, arra késztetve a pártokat, hogy erőset mondjanak a témában.

Így tett Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje aki belengetett egy 5 pontos tervet, melynek legerősebb része a papírok nélkül érkező menekültek automatikus visszafordítása volt. Ez az intézkedés ellentétes mind a német alkotmánnyal, mind az uniós joggal, valamint a menekültügyi eljárásokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel is. A rendelkezés ellen felszólalt a másik két nagy párt, a szociáldemokrata SPD és a Zöldek is, így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamenti többséghez kelleni fog a szélsőjobb közreműködése. Merz végig azt hangoztatta, hogy ő a mainstream pártokkal akar megegyezni a témában, de hangsúlyozta, hogy a végén nem érdekli, ki szavaz mellette, az elhatározásától senki nem tántoríthatja el.

Ezzel nyilván tisztában volt mind a CDU, mind az SPD és a Zöldek is. Az éles kritika mindkét oldalról így jó eséllyel a szavazók mozgósításáról is szólt. A konzervatívok részéről ez egy lehetőség, hogy kifogják a szelet az AfD vitorlájából, valamint a túlzó visszafogottsággal támadott Merz is élesen beleállt a kampányba, míg az SPD és a Zöldek több embert vihetnek három hét múlva az urnákhoz azzal, hogy a szélsőjobboldali veszélyre hívják fel a figyelmet.

Olaf Scholz kancellár (SPD) és Friedrich Merz a CDU elnöke a Bundestagban. Forrás: A Bundestag Instagram oldala

Az intézkedés – mint ismert – végül szűk többséggel átment (a CDU/CSU-n és az AfD-n kívül megszavazta azt a jobboldali-liberális FDP, valamint a szélsőbalból kivált BSW is), és ezzel a kampány is élesedett. A kedélyek nem nyugodhatnak meg, mert pénteken (azaz ma) újra szavazhat a német parlament, ezúttal már egy törvénytervezetről, amely többek között szigorítaná a menekült háttérrel rendelkezők családegyesítését, valamint plusz jogköröket adna a rendőrségnek a kitoloncolásoknál, és úgy tűnik, hogy ez is csak az AfD támogatásával mehetne át. Látható azonban, hogy közel sincs arról szó, amit a magyar kormányzati média állít, hogy a németek átveszik a magyar migrációs politikát, szó sincs elfogadott törvényekről, szó sincs uniós jogsértésről és elmaradt jogállamisági eljárásokról, és bírságokról. Az pedig, hogy ezzel megnyílt a lehetőség egy CDU/CSU-AfD koalíciós kormányzás előtt, olyan távolinak tűnik, mint Makó Jeruzsálemtől.

Az élesedő kampány ellenére pontosan tudják a német pártok, hogy a kormányzáshoz koalícióra kényszerülnek egymással. A szavazás után a CDU/CSU és vélhetően az SPD le fog ülni egymással és közösen dolgozzák ki a koalíciós szerződésüket, mely alapja lesz a kormányprogramjuknak. A CDU továbbra is kizárja az AfD-vel való együttműködést, és ezt nyilván az SPD sem szeretné. Ennek egyik jele, hogy a pénteki szavazást az SPD és az FDP kezdeményezésére, vélhetően elhalasztják, és az is megtörténhet, hogy a törvényt végül a középpártok kompromisszuma szerint fogadják el.

(A szerző Dóka Milán, Németországban élő külpolitikai újságíró, cikkei az Átlátszón és a Süddeutsche Zeitungban olvashatók.)