Merz leteszi a kancellári esküt a Bundestagban - Forrás: Friedrich Merz Fb oldala
Miután minden készen állt arra, hogy tegnap 9 órakor a német parlament megválassza Friedrich Merzet kancellárnak, óriási meglepetés történt. Olyan, amire szerintem senki - de legalábbis nagyon kevesen - , főleg az érintett nem számolt. Hiszen a koalíciós szerződést aláírták, a kormány tagjait megnevezték, nem csak az egész napja, de a hete is percre pontosan meg volt szervezve, formalitásnak, egy szép ünnepségnek tűnt a reggeli szavazás, olyanon, amin az embernek nem kell izgulnia, mert ismeri a végkifejletet.
Aztán jött a hidegzuhany: Németország történetében először nem szerezte meg a kancellárnak jelölt képviselő az ahhoz szükséges abszolút többséget. Azaz, a saját pártja és koalíciója nem szavazta meg őt kancellárnak. Minden hír erről szólt tegnap, a magyar médiában össztűz alá került Merz, jöttek a kárörvendő hangok, mondván, hogy akar Európa vezetője lenni, ha a saját koalícióját sem tudja vezetni. Sokan - köztük szakértők - már a német kormány bukását látták akkor, amikor még meg sem alakult. Elsősorban nekik, és minden kedves olvasónak álljon itt ezzel kapcsolatban néhány tény, ami azért önmérsékletre int.
A 630 fős Bundestagban 316 szavazat kellett az abszolút többséghez. Ebből a CDU/CSU-SPD kormánykoalíció 328-at birtokolt, és végül 310-en szavaztak Merz megválasztása mellett. Azaz 18 szavazat hiányzott neki ahhoz, hogy már az első körben kancellár legyen. Összehasonlításképp: Angela Merkelt négyszer választották meg kancellárrá, 2005-ben legalább 51, 2009-ben 9, 2013-ban 42, 2018-ban pedig minimum 35 párttársa nem támogatta, ez utóbbi esetben az is felmerült, hogy az ellenzék közül is fog szavazatokat "kölcsönözni". Mivel akkor azonban jóval nagyobb többsége volt a kormánykoalíciónak, most az a 18 szavazat is nagyon hiányzott Merznek.
Mivel a szavazás titkos volt, így nem derült ki egyértelműen - szerintem nem is fog - hogy mely pártból kik szavaztak a megválasztása ellen. Azonban a múltban történtek alapján ez a német demokráciában közel sem szokatlan. Nem szavazógombok vannak a parlamentben, hanem képviselők. Képviselők egyéni világnézettel és érdekekkel. Markus Söder bajor miniszterelnök megszólalása a szavazás után sokatmondó volt. Szerinte nem most kellene az egyéni sérelmeket és a be nem nyújtott számlákat rendezni, mert most egységre van szükség. Magyarán simán előfordulhatott az, hogy egyes képviselők, akik komoly kormányzati pozíciókkal számoltak, egyszerűen megsértődtek. Vagy éppen nem értettek egyet Merz néhány kommunikációs fordulatával vagy korábbi sérelmeiken akartak így revansot venni. Nem tudhatjuk biztosan. Minden kancellárral előfordult, hogy sajátjai nem szavaztak rá az első körben. Lehetett ez egy figyelmeztetés vagy a véleményük kifejezése. Akkor azonban nem számított, most nagyon is. Hajlok arra, hogy a nemmel szavazó képviselők lepődtek meg a legjobban, miután ismertté vált az eredmény.
Sok tehát a kérdőjel a szavazás körül, de szerintem sokkal fontosabb, ami az után történt. A középpártok egy emberként fogtak össze, hogy a napirendet módosítsák, és még aznap új szavazásra kerülhessen sor. És Merzék a sokk után órák alatt elérték azt, hogy a hiányzó szavazatokat (vélhetően saját soraikból) előteremtsék. Mi ez, ha nem az egység mutatása? Nem borult fel semmi, Merz még aznap kancellár lett és amikor ezeket a sorokat írom, a tervezetteknek megfelelően Párizsba tart az első kancellári útjára.
Azok tehát akik már most a német kormány bukását vizionálják, azt javaslom, hogy várjuk meg ennek a kormánynak legalább az első száz napját, utána kezdjünk értékelésbe. Mert amit tegnap az elbukott szavazás után mutattak, az számomra egyet jelent a stabilitással.
