Friedrich Merz, a CDU elnöke. Forrás: Friedrich Merz Facebook oldala
Kétségkívül történelmi jelentőségű nap volt a szerdai a német parlamentben. 1933 óta először fordult elő Németországban, hogy egy középen álló néppárt együtt szavazzon egy szélsőjobboldali párttal. Akkor az Hitler kancellárságát jelentette, és az ország, valamint Európa legsötétebb kora következett be, így érthető, hogy a német közvéleményt alapjaiban rengette meg az, ami a Bundestagban történt.
A kereszténydemokraták (CDU) és a szélsőjobboldali AfD (Alternatíva Németországért) együtt szavazásának kétségtelenül hatalmas a szimbolikus jelentősége, és nem tudjuk még, hogy ennek milyen következményei lesznek. Először azonban nézzük meg, hogy mi is történt valójában, miről is szavaztak, és miért nem igaz az a magyar kormánybarát médiában hangoztatott szólam, hogy Németország Orbán Viktor migrációs politikáját vette át.
A történethez hozzá tartozik, hogy Németországban a kormány bukása miatt február 23-án előrehozott választásokat tartanak. (Nem, nem azért bukott meg a német kormány, mert Ukrajnát támogatta, vagy mert Soros és Brüsszel zsebében vannak, sőt, a bukást a koalíció jobboldali tagja robbantotta fel, de ennek szentelek egy külön bejegyzést.) A kampány kiélezett, és a közelmúltbeli terror- és késes támadások (Solingen, Magdeburg, Aschaffenburg) központi témává tették a migrációt, arra késztetve a pártokat, hogy erőset mondjanak a témában.
Így tett Friedrich Merz, a CDU kancellárjelöltje aki belengetett egy 5 pontos tervet, melynek legerősebb része a papírok nélkül érkező menekültek automatikus visszafordítása volt. Ez az intézkedés ellentétes mind a német alkotmánnyal, mind az uniós joggal, valamint a menekültügyi eljárásokra vonatkozó nemzetközi egyezményekkel is. A rendelkezés ellen felszólalt a másik két nagy párt, a szociáldemokrata SPD és a Zöldek is, így hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamenti többséghez kelleni fog a szélsőjobb közreműködése. Merz végig azt hangoztatta, hogy ő a mainstream pártokkal akar megegyezni a témában, de hangsúlyozta, hogy a végén nem érdekli, ki szavaz mellette, az elhatározásától senki nem tántoríthatja el.
Fontos azonban kiemelni, hogy a szerdai szavazás egy úgynevezett Antrag volt, aminek a lényege, hogy amennyiben a parlamenti többség ezt megszavazza, azzal egy feladatot adnak a kormánynak, hogy a benne lévő intézkedéseket vizsgálja meg és dolgozza ki annak szabályozását, végrehajtását. Ez azonban a kormányra nézve nem kötelező.
Ezzel nyilván tisztában volt mind a CDU, mind az SPD és a Zöldek is. Az éles kritika mindkét oldalról így jó eséllyel a szavazók mozgósításáról is szólt. A konzervatívok részéről ez egy lehetőség, hogy kifogják a szelet az AfD vitorlájából, valamint a túlzó visszafogottsággal támadott Merz is élesen beleállt a kampányba, míg az SPD és a Zöldek több embert vihetnek három hét múlva az urnákhoz azzal, hogy a szélsőjobboldali veszélyre hívják fel a figyelmet.
Olaf Scholz kancellár (SPD) és Friedrich Merz a CDU elnöke a Bundestagban. Forrás: A Bundestag Instagram oldala
Az intézkedés – mint ismert – végül szűk többséggel átment (a CDU/CSU-n és az AfD-n kívül megszavazta azt a jobboldali-liberális FDP, valamint a szélsőbalból kivált BSW is), és ezzel a kampány is élesedett. A kedélyek nem nyugodhatnak meg, mert pénteken (azaz ma) újra szavazhat a német parlament, ezúttal már egy törvénytervezetről, amely többek között szigorítaná a menekült háttérrel rendelkezők családegyesítését, valamint plusz jogköröket adna a rendőrségnek a kitoloncolásoknál, és úgy tűnik, hogy ez is csak az AfD támogatásával mehetne át. Látható azonban, hogy közel sincs arról szó, amit a magyar kormányzati média állít, hogy a németek átveszik a magyar migrációs politikát, szó sincs elfogadott törvényekről, szó sincs uniós jogsértésről és elmaradt jogállamisági eljárásokról, és bírságokról. Az pedig, hogy ezzel megnyílt a lehetőség egy CDU/CSU-AfD koalíciós kormányzás előtt, olyan távolinak tűnik, mint Makó Jeruzsálemtől.
Az élesedő kampány ellenére pontosan tudják a német pártok, hogy a kormányzáshoz koalícióra kényszerülnek egymással. A szavazás után a CDU/CSU és vélhetően az SPD le fog ülni egymással és közösen dolgozzák ki a koalíciós szerződésüket, mely alapja lesz a kormányprogramjuknak. A CDU továbbra is kizárja az AfD-vel való együttműködést, és ezt nyilván az SPD sem szeretné. Ennek egyik jele, hogy a pénteki szavazást az SPD és az FDP kezdeményezésére, vélhetően elhalasztják, és az is megtörténhet, hogy a törvényt végül a középpártok kompromisszuma szerint fogadják el.
(A szerző Dóka Milán, Németországban élő külpolitikai újságíró, cikkei az Átlátszón és a Süddeutsche Zeitungban olvashatók.)
